TEREMTŐ MAGYAR NYELV
A tiszta magyar nyelv kincseinek megőrzése és tanítása
A tiszta magyar nyelv kincseinek megőrzése és tanítása című könyv megjelent.
 

A ragozó-ragasztó magyar nyelv lényegét és tanításának új rendszerét ismerteti a könyv. Az első rész az elméleti alapokat, a  második a gyakorlati módszereket mutatja be.

A magyar különleges nyelv,  lényege a teremtés. Ez az összetétel, építkezés, összerakás eljárásával történik, ezért is hívjuk ragasztó ("ragozó") nyelvnek. A jelentésalkotás során mindig egy kis - legfeljebb három hangból álló - értelmes egységből, a gyökből indulunk ki, ehhez ragasztjuk a képzőket szépen sorban: egyszer, kétszer, háromszor... sokszor. Így alkotjuk szavainkat. A képzők láncolatával, változatos összekapcsolásával bámulatosan szerteágazó, mégis egységes szóhalmazokat, szóbokrokat kapunk. A gyökök hálózatát az újabb kutatások vizsgálják, a képzők szerves rendszerét elsőként könyvünk mutatja be.

 Sajnos a nyugati - nemragozó nyelvekre kidolgozott - minták egyoldalú követése miatt mindez eddig nem szerepelt, illetve nem kapott kellő figyelmet az anyanyelvtanításban. Ez az első oktatási rendszer mely, megfelelve a ragozó magyar nyelv sajátosságainak, a fentieket teljes mértékben tartalmazza.

 A munka szakmai ellenőre és az előszó készítője Dr. Marácz László, az Amszterdami Egyetem nyelvészprofesszora. 

Köszöntő      A magyar nyelv kincsei
Oldal nyomtatásaKedvencekhez

Az első fejezetben hangjaink világát mutatjuk be, ugyanis belőlük indul ki, rájuk épül minden nyelvi cselekvésünk. Igyekeztünk érdekesen megrajzolni őket, úgy, ahogy ritkán teszik a nyelvtankönyvek. A mai irodalomban ilyen tárgyalást nem találtunk sehol, a régebben közzé tett művek közül, kutatásunk egyik fő forrásának tekinthető, 1862-ben kiadott, Czuczor – Fogarasi szótár tartalmazza, más szerkezetben. Megadjuk a hangok teljes elemzését, leírását, minden egyes hanghoz leírtuk hangképzési sajátosságait, nagyrészt ebből fakadó érteménykezdeményét, érteményét, minderre példákat adunk, és legvégül a hang rokonsági viszonyait mutatjuk be. Szemléltetjük a magánhangzók, mássalhangzók szerepe közötti különbségeket, a mássalhangzók erős jelentésmeghatározó, a magánhangzók jelentésszínező feladatkörét (és ezen belül bemutatjuk a színeket is).

A gyökökről szóló részben megvilágítjuk ezt az alapvető, ma az általános nyelvészetben még kevéssé használt, mégis nagyon fontos fogalmat. Magyarázatot adunk a gyökök szerepére, feladatkörére, hangokkal való kapcsolatukra. Elemezzük a szóbokorépítést (ami igazán mélyen a képzők megismerése után érthető), a gyökök rokonsági rendszerét. Mivel teljességre törekszünk mind a megelőzőleg tárgyalt hangok, mind az ezután elemzett képzők leírásánál is, ezért a gyököknél szintén megkíséreljük bemutatni a legnagyobb létszámú, háromhangú, msh-mgh-msh alakú, gyökök teljességét. Ez nem lehet tökéletes, de az olvasó számára jól érthetővé teszi, miről is van szó.

A képzőkről szóló rész szerintünk egyelőre újdonság a nyelvészeti irodalomban, még nem találtunk hasonló szemléletű leírást sehol. E megközelítés lényege a képzők jelentésének, „működésének” értelmező elemzése. Feltárjuk, hogy adott képző meghatározott jelentéstöbblettel gazdagítja a gyököt, törzset, melyhez járul. Először az egyszerűbb, elemi képzőket tárgyaljuk, majd röviden elemzünk pár összetett képzőt is. Alapgondolatunk szerint mindegyik hang egyben képző is, ezt ábrázoljuk, elemezzük a fejezet nagyrészében, mindegyik hang esetén bemutatva, hogy milyen értelemtöbblettel gyarapítja a kiinduló szót. Vannak olyan képzők is, melyek több hangból állnak, ezek az összetett képzők, egyrészt tekinthetők gyököknek, másrészt elemezhetők a hangokból, amikből állnak. Ezt is bemutatjuk ebben a fejezetben.

A következő fejezetben foglaljuk össze talán legösszefogottabban nyelvünkről véleményünket. Ez a rész a nyelvi alkotásról szól. Úgy gondoljuk nyelvünk alkotó nyelv, a teremtés nyelve. Ez nem „érzelgős” vágyképzet, hanem nyelvünk kézzelfogható jellemvonása. Ugyanis a magyar nyelv, szerkezeténél, felépítésénél, „működésmódjánál” fogva mélyebb rétegekben is alkot, olyan rétegekben, mely más, környező nyelvek esetén nem jellemző. Az indoeurópai nyelvekben - a kutatók szerint - a jelentésalkotás lényegében csak a mondatok és a szöveg szintjén történik, a szavak és a lejjebbi szinteken nem (legalábbis messze nem olyan mértékben, mint a magyar nyelv esetében), lényegében csak átvétel történik. A mondat- és szövegszintű alkotáson kívül, - mely a magyar nyelvben is legalább ugyanolyan mértékben megvan -, nyelvünk az alkotóképességet több szinttel mélyebben is tartalmazza, méghozzá a szavak, és még mélyebben a gyökök szintjén. Alkotjuk a gyököket a hangokból, a szavakat a gyökökből, véghetetlen bőségben és változatossággal. Mindez ésszerű következetességgel, szerves rendszerben történik. A magyar nyelv – a szó eredeti értelmében vett - ragozó tulajdonságánál, építkező jellegénél fogva maga állítja elő, szinte véghetetlen mennyiségben a szavakat, nincs szüksége átvételre, mert mindent le tud írni belső teremtéssel. Ez nagyrészt a szóképzésben eredezik.

A nyelvi kincsekről szóló utolsó előtti fejezet nyelvünk egyetemes tulajdonságait taglalja. Ezek azok az elvek, jellemvonások, melyek átfogóan jelentkeznek szinte az összes szinten, s különlegessé teszik a magyar nyelvet. Ilyen sajátosságok: ereszkedő szemlélet, ebből eredő lényegkiemelés, fontossági sorrend, stb.

Az első rész utolsó fejezete nyelvi kincseink védelméről szól. Leírjuk, milyen veszélyek fenyegetik nyelvünket, miért kell óvnunk, hogyan pusztulhat, és hogyan tudjuk megvédeni. Tudjuk, sokan nem értenek velünk ebben egyet, s azt mondják, a nyelvet nem fenyegeti semmi, az átvételekkel csak gazdagodik. Bárcsak így lenne! Sajnos szerves nyelvünkre ez nem igaz, az idegen átvételek megbontják természetes, szerves rendszerét, belső összetartó és leíró erejét. Reméljük a könyv addigra átolvasott részeivel mindenki előtt bebizonyítjuk állításunkat. Ez a fejezet azért is nagyon fontos, mert gyakorlati, kiinduló alapnak is tekinthető a nyelv megismeréséhez, értő és szerető használatához vezető úton. Ez az a pont, ahol kis kitartással, a nyelvvel kevésbé mélyen foglalkozni szándékozók is, nagy lépéseket tehetnek. Kis gyakorlással, türelemmel nagy eredmények érhetőek el.

A könyvben nem szólunk a hagyományosnak tekinthető nyelvtani ismeretekről, a szavak csoportosításáról, szófajokról, ragozásról, mondatelemzésről, stb. Tesszük ezt azért, mert úgy gondoljuk, ezek bőségesen megtalálhatók bármely nyelvtankönyvben, s nem akarjuk ezzel terhelni a tisztelt olvasót.

 
 
© Dr. Molnár Zsolt és Molnárné Czeglédi Cecília
Minden jog fenntartva.